Az ifjú otaku szíve, ijedten dobbant mikor szeme az órára tévedt. A kismutató már vagy 5-6 perce flegmán maga mögött hagyta a bűvös kettest…Felpattant, majd sietve indult ki, ki a standokhoz, ki Narutohoz. Az ember tömegekkel folytatott véres harcok végül meghozták gyümölcsüket, a következő pillanatban már a mangafan standja mögött álló hölgy nyújtotta is a kötetet… Fehér, Narancssárga. a lényeg: Naruto… Magához szorította, mintha soha nem akarná elengedni…át az ember óceánon, átezernyi életen és sorson, végül vissza jutott helyére az első sorban. Aztán megnézte a borítot. Fantasztikus, kicsit Retro-feeling, vissza fogott de mégis lényegre törő. Fordítás. Szép hátlap, tartalom: „A helyszín Avarrejtekfalva… Avarrejtek… Avarfejtekfalva… AVARREJTEKFALVA???!!! Az endorfinok heves tánca, gyászmenetté fajult, a reflektorok fénye enyhűlt, és a zene is lehalkult.. Az otaku tovább lapozgatott… Ucsiha Szaszuke… Kakasi… … Kész. A szegény ifjú azt hitte, hogy a legrosszabb dolog animés téren, a magyar szinkron. Nem. Mostmár tudta hogy van rosszabb…. A MAGYAR ÁTÍRÁS Cípzár serceg, s a manga a táska baljóslatú homályába vész… ————————————– Aztán oda adtam öcsémnek (9 éves), neki nagyon tetszett. Majd mikor visszadta, kéthete megint elolvastam. Egész jó. Szépen adja azt az érzésvilágot, amiért a sorozatot megszerettem (vagyis a sorozat jól áttudja adni a mangát..) Sőt, volt egy rész ami már majdnem hogy meghatott (ergo eléggé kilehetek érzelmileg mostanság…). Összességében, a magyar közönség egy jó kis mangát kapott. A shounen mangák ifjú hercegét, még akkor is ha szerelmét Szakuranak hívják, és kedvence a sexi no dzsucu.