Biztos olvastátok, hallottátok már hogy a Max Payne film nem sikerült a legjobban, hogy szar, hogy borzalmas lett. Nos, eme állítások hazudnak, ez a film sokkal de sokkal rosszabb annál minthogy szavakkal kilehessen fejezni (én e fenti képpel próbáltam, de sajnos még ez sem adja teljesen vissza…).

ez a film pont olyan mint amikor egy nagy tócsányi fos közepére kiraknak aszalódni a napra, majd miközben az a rémes szag kiégeti a szemedet, egy régi kis szar monitoron nézned kell ahogy a többieket egy thai luxus bárban kiszolgálják – és mind ezt rossz képaránnyal, interlacesen.

… és valójában én is hazudtam, ez a film ez előbbi szituációnál is sokkal de sokkal kellemetlenebb…

Mielőtt megvettük a jegyeket, a pénztáros srác figyelmeztetett minket hogy ez borzalmas lesz, hogy inkább egy gagyi romantikus drámát nézzünk, csak ezt a filmet ne! Nos, mi nem hallgattunk rá, gondoltuk annyira rossz csak nem lehet, hisz egyetlenegy dolgot vártunk el a filmtől:
SOK LÖVÖLDÖZÉST

És igen, ez a film képes volt ennyire semmi elvárás mellett is szarul teljesíteni. Zseniális…

Adott egy akció film, amiben emberek ellen alig megy harc, vért nem látni, viszont Max Payne minden ajtót és ablakot átlő, berúg, betör, belő, elpusztít – “Egyszemélyes háború az ajtók ellen.”

Tudjátok, ha egy filmben van legalább egy valami ami megtud fogni, én már elnézem, de könyörgöm ezen szétuntam magam, ásítoztam, röhögtem kínomban, és vártam a végét…a vége pedig nagyon, nagyon lassan jött…

Írnék még róla, de tényleg nem tudok mit, ez a film egyszerűen SZAR.
1/10 – eszméletlen nagy jóindulattal.

és most végül következzék a film egyetlen értékelhető eleme, Olga Kurylenko. Köszönöm neki azt a 5 percet amennyit szerepelt (egy darabban), a film abszolút csúcsa volt.