Ez volt a 7. animeconom. A helyzet az hogy már egyre kevésbé élvezem, persze vissza gondolva nem volt rossz, de valahogy már nem olyan mint régen. Nem érzem azt a gyermeki örömöt amit mondjuk két éve. Kár.

Bővebben beljebb.

Szombat

9kor ébredtem egy ismeretlen mennyezet alatt. (Na jó, ez így nem igaz, gyakran aludtam már osztálytársaméknál pénteken, de be beakartam szúrni az NGE idézetet.) Haza ballagtam, útközben vettem sajtos tanglit és jeges kávét, közben egy régi barátom felhívott hogy hol vagyok, mondtam haza fele, ha hazaértem elvégzem a dolgaimat, és aztán indulok. Így is lett. Nem untatlak kedves olvasó a részletekkel, legyen elég annyi hogy 12:15kor érkeztem meg a Pecsához. Az első érzés ami elkapott a zavart tömegundor volt, sok ember, sok beöltözött ember, sok vidám ember, emberek mindenfele, káosz. Valahogy átjutottam a Pecsa előtti téren, majd bejutva a nagyterembe épp amv vetítésre érkeztem. Majd összefutottam Andy,Blackie, Nyufi, Velhoval (akikkel a nap nagy részét egyébként töltöttem), majd átsuhantam az amvs előadást megnézni, amiről lemaradtam, aztán suhanás vissza, amv nézés, fikázás, ahogy azt kell. A MARt szerette a nép, nem mintha meglennék lepve, ha egy közhely gyűjteménynek akarnék tünni azt mondanám Panem et Circensés, de misem áll tőlem jelenleg távolabb, úgyhogy nem mondom. Ezután következett a cosplay, és hát ugye “Kit érdekel a cosplay?” – úgyhogy léptünk. A következő időszak az amv versenyig kb. kiesett, de emlékszem hogy ettünk egyet a kínaiban és megvitattuk a L betűs témákat (inside joke, nem kell értened). Az AMV verseny szo-szo volt, nem vagyok oda a mezőnyért, mindenesetre minőségben alázza az eddigi éveket, jó úton halad a magyar amv szféra, büszke vagyok rátok.  Miután most nem voltam zsűri megtehetem a szubjektivitás luxusát, és mondhatom azt hogy nem értek egyet a dobogókkal, mert nekem más tetszett. Gondolok itt az akció, és a dráma helyezettekre. Elismerem hogy technikailag ezek jobbak, de hangulatra én jobban szerettem Yashi és Andy műveit. Velhonak meg külön gratula, a 4-órás munkához, és a Berserk összeshez amit kapott érte. Itt megint időkiesés, cigi, fáradtság, fejfájás, üldögélés, beszélgetés arról hogy már senki nem élvezi ezt az egészet, aztán riport nézés, menekülés régi ismerősök elől, díjj átvetél, vicces pár szavas beszélgetés Case-zel a színpadon, és ennyi. Még este barátokkal a városban kicsit mászkáltam, hogy aztán esetleg visszatérjünk afterre, de a tény hogy az elmúlt két napban összvissz jó ha 6 órát aludtam, olyan fejfájást okozott hogy gondolkozni nem tudtam.

És így ért véget nekem az első nap, tele ellenérzéssel, végén kis boldogsággal (végre nyertem egy wallsrcollt, ami tök jó – bár akkor is irigy vagyok ‘Sír’-re a Rei babájára…

Vasárnap

Sikerült magam kialudni, szóval kicsit korábban kiértem, már 11re.  Találkozás Velhoval, aztán mászkálás, árunézés, kis vásárlás (Rizelmine manga 2100ft ért), majd beültünk a MAT előadásra, ahol csomó érdektelen infot megtudtam, amik egyáltalán nem érdekeltek, de végül is érdekes volt… A csoportos performancera kíváncsi voltam, úgyhogy elég jó helyen néztük Ádámmal, aki két (három?) előadást bírt aztán lépett. Én több mint a dupláját viseltem el, ám a rózsaszínen sexy csapat előtt leléptem. Amiket láttam azok egyébként so-so tetszettek, a BATár ötletes volt, a Őrült nők ketrece kicsit öncélú, de látványos, és Clampes. A Magyar Animeshake bár összevissza “nyúlta” a magyar net meméket, de nem tudtam rájuk haragudni, aranyos volt, jól megkoreografált, stb. Team Inferno… no comment, biztos ők nyertek, és tényleg le a kalappal a srácok előtt, alapvetően nem rajongok a sportolókért, de amiket ezek az arcok rendeztek a színpadon, az valami fenomenális volt (mondom laikusként). Gézáék a szokásos, A.D.S.L. – a “kit érdekel” kategória,  Borostás Kis tigrisek ötletes, és ennyi. Én már itt leakartam lépni, de még ki kellett várnom pár haver miatt a végét, viszont szerencsére összeakadtam Yashiékkal, meg aztán Benyoval, és jókat beszélgettünk, amv-ötleteket cseréltünk, stb. “és aztán hazamentem”.

Összességében a vasárnapot jobban élveztem mint a szombatot, talán mert kevesebb ember volt, családiasabb légkör, stb.

Engem leszámítva a képletből, egy fasza kis animeconon vehetett részt aki meglátogatta a hétvégén a Pecsát. Már nem volt (akkora) tömeg nyomor, el voltak jól osztva térben az árusok, és a vetítésnél csak a hangot b.szták el.  A már megszokott eyecandy faktor növekedés tovább folytatódott, (és ahogy benyo is írta) ha emberien néznék ki, simán találtam volna fogamra való lánykát.

Minden animecon után melankóliába szoktam zuhanni, azt hiszem ez mutatja igazán hogy mennyire volt jó a con, és most csak kicsit fáj a szívem. Egy iciri-picit. Az álomcirkusz egy negyedévre megint bezárta kapuit, a valóság újra fojtogat, holnap megint hétfő.