Az a baj a híres/hírhedt filmekkel, hogy az ember képtelen tiszta objektivitással szemlélni őket, van előismerete, előitélete, elvárásai.

Ebből kifolyólag pedig csalódni fog, a Cannibal Holocaust viszont többnyire egy pozitív csalódás volt.

Nem látom értelmét hogy leírjam miről szól, szóval itt egy rövid idézet a port.hu-ról.

“1979-ben négy dokumentumfilmes eltűnt a Dél-Amerikai dzsungelben miközben filmet forgattak a kannibalizmusról.

Hat hónappal később a New York Egyetem és a Pan American Broadcasting Co. kereső csapatot küldött az eltűnt filmesek után…”

Én szívem szerint kikerülném, mert a film szerintem nem erről szól, de lehetetlen, tehát:

a film brutális. Naturalista, kegyetlen, helyenként gyomorforgató. Engem ez nem igazán érdekelt, a film egyetlen pontján sem borzadtam el. A XX.század alkonyán születtem, a XXI.század hajnalán ébredtem tudatomra, és alakítottam ki a személyiségemet. Egy teknős kibelezése nem érdekel, egy nő bottal való megerőszakolása tényleg durva, de az internet korában élünk, láttam már durvábbat. A karóba húzás már évszázadok óta ismert, a hullák meg csak hullák, 10 évesen a friss hulla a villamos alatt azért jobban megrázott.

Számomra a megrázó inkább a kultrált embert brutalitása volt, a felvilágosult ember embertelensége, ám amennyire taszított a forgató csoport, lágalább annyira tudtam magamévá tenni a viselkedésük gondolati hátterét.

( Hiteles (dokumentum) film nem létezik, attól kezdve hogy az ember kamerára rögzíti a valóságot, az elveszíti minden realitását, a végeredmény nem más mint a rendező, az operatőr, és a vágó keze által újrateremtett műalkotás, ami maximum emlékeztet a valóságra. A laikus nézőt persze könnyű átverni, biztos sokatokkal megesett már hogy moziban, vagy más közös film nézés közben a partneretek a szereplőkről/cselekményről tett fel kérdéseket “Ezt vajon miért csinálta? / Úristen, megfogja ölni? / Szerinted hazudik?”. Abszolút komolyan veszik a filmet, átélik, beleélik magukat. Én pedig irigylem őket, sajnos én már gyakran inkább az olyanokon szoktam elmerengeni hogy milyen szépek a képek (There will be Blood, The last house left), mennyire idegesítő a vágás (CSI NY bármelyik epizódja), stb.

Ez pedig ha nem is ilyen ragozottan, de pont úgy igaz a dokumentum filmre is, a valóságot maximum a filmművész interpretációja alapján látjuk. )

A film lényege számomra a filmes-erkölcsöket, gondolkodást feszengető kérdések. Kell-e törekedni a valóságra, mennyit lehet feláldozni a művészet oltárán?

A kannibáloknak megvoltak a maguk szokásai, csak annyit ettek amennyi szükséges, megvolt egy több évszádazos rendszerük. Ezt a szisztémát rugta fel, gyalázta és gyilkolta meg (szószerint) az újvilág embere. A természeti ember képtelen felfogni barbár cselekedetei embertelen mivoltát. Ezzel szemben a nyugati filmesek tudatában voltak tetteik ocsmány és erkölcstelen eredetének, és talán ezt élvezték benne a legjobban.

“ I wonder who the real cannibals are. “

A film tehát csalódás volt, csalódás a brutalitás tekintetében, durvábban vártam. Viszont pozitív csalódás volt a film-élmény szempontjából, tetszett, érdekes volt, gondolkodásra késztetett.

Nem értem hogy az emberek miért vergődnek annyit a gyomorforgató filmek miatt, most nem csak erről van szó, épp a napokban szembesültem a ténnyel, hogy az általam szerfelett kedvelt Taxidermiát mennyien utálják. Túlkéne ezen lépni, egyik filmnek sem ez a lényege.

Ajánlom tehát a Cannibal Holocaustot azoknak akik bírják a képi kegyetlenséget, képesek rajta túllépni és mögé nézni.

7,5/10