Nem jut semmi vicces az eszembe. Nem baj.

#01: Alinimus (Bleach)
Rosszabbra számítottam. Kezdésként jó volt, végülis tetszett. Ettől függetlenül viszont csak egy random Bleach akció amv. Most komolyan, nem volt még elég?

#02: Andyme (VA)
Aranyos, sok öhmm ismert anime jelenettel, de aranyos.

#03: BenyoBoy (FLCL)
Benyos. És a Benyos amvket szeressük.

#04: CiLi (Soul Eater)
Nem tetszett. Nyílván nem volt rossz, de ebből sokkal de sokkal jobbat lehetett volna csinálni.

#05: Dett (VA)
Követeljük vissza a régi Det-chant, akinek az amv-iben nem volt szar zene vágás. Egyébként jó volt, de ennél a készítő többet tudna.

#06: DJK (Pandora Hearts)
Az eddigi legjobb djk amv, tetszetős, a legnagyobb hibája hogy talán kicsit hosszú volt.

#07: Evelius (Hellsing OVA)
Fáj a szívem a sok jó H.U. számért amit elpazarolnak az embereket. Ez sokkal jobb lehetett volna.

#08: Fummofu (To Aru Majatsu no Index)
Átlagos, egyszer megnézhető.

#09: Hanon13 (Uta)
TV effect sálálá TV effect sálálá TV effect…

#10: Kazuko (Kuroshitsuji)
Király. Viszont én továbbra sem vagyok meggyőzve arról hogy ezt az amvt nem a zene viszi el.

#11: Kyssifur (Zero no Tsukaima)
Az egyik kedvenc amvm a Conról, számtalanszor láttam. GJ.

#12: Leeks (Lucky Star)
Ilyet is láttam már csomót, de ahhoz képest hogy kezdő nagyon korrekt. Az a kockás ruha meg cuki volt.

#13: LüMiErE (VA)
Random upbeat/dance. Mondjuk annak jó.

#14: Ms. Tifa (Tales of Symphonia)
Tifa rendszerben, Tifa szemszögből jó. Egyébként nem az én stílusom.

#15: Mystyk (Air)
Jó lehetett volna, de Heni, mi a franc ez a zene…?

#16: RebA (True Tears)
Kezdőhöz képest nagyon jó. Kár hogy semmi egyedi nem volt benne.

#17: Rhohir (The Girl Who Leapt Through Time)
Nem emlékszem. De tudom hogy nem tetszett az anime választás.

#18: Soa Mark (VA)
Már a Con előtt is oda voltam érte, és Conon talán mégjobban ütött. Végre a közönség jó amv-t választott. (mondjuk a Petit love is jogos volt, de ezt jó volt így leírni…)

#19: thedarkcat (Gintama)
Nem emlékszem rá.

#20: Trisa (Kigeki)
Erre sem igazán.

#21: Yakumo (Ergo Proxy)
Nem tudok elvonatkoztatni attól hogy Nine Inch Nails. Szóval tetszett, de remélem nem csak azért mert NIN.

#22: Zsella (VA)
Annak aminek készült jó, egyébként nem az én stílusom.

#23: ’sír’ (Code Geass) <– (3)
Jó. Már Art versenyen is előkelő helyen lett volna, ha nincs az a fránya TV-logó.

#24: Shinz (VA) <– (2)
Istenkirály. Én ezt raktam volna a megosztott elsőre.

#25: Velho (K-On!) <– (1)
Szép munka, hangulatos, technikailag nagyon korrekt. Megérdemli a helyét.

Először is mindenképpen említést érdemel, hogy az én animecon pályafutásom mélypontja a 2009-es SakuraCon volt. Rosszul éreztem magam, unatkoztam, utáltam az egészet, és persze megfogadtam hogy animeconra egy ideig nem megyek.

Nos, ezt majdnem sikerült betartanom. Amikor kijöttek a boltokba a jegyek, én még vidáman vergődtem a melankóliámban, és egészen biztos voltam abban hogy ez lesz életem legjobb Conra. Mivel tökre nem megyek el rá.  AMV-ötletem sem volt, és lássuk be, ha nem nevezek AMV-vel, akkor tulajdonképpen miért mennek el? Az emberek miatt? Talán. Programok? Haha, azok sosem érdekeltek. A Cosplayt unom és nem izgat, rajzolni nem tudok, a fanficet mindig lekésem, játszani nem szoktam, énekelni meg tiszta fejjel nem szeretek. Aztán derült égből villám csapás: lett egy ötletem AMV-re, megvágtam két nap alatt, beküldtem, és nagyon elégedett voltam magammal.

És ekkor konstatáltam a problémát: nincs jegyem.

Ezúton is nagyon köszönöm Yakumonak hogy szerzett nekem jegyet, neki hála mégis ott lehetettem.
Persze péntek este már semmi kedvem nem volt elmenni…

Aztán szombat reggel mégis ott voltam. Összefutottam a Chris, Kaxi, Atis, Trisa, és Chris haverja csapattal, akikkel kint ácsorogtunk és basztuk a rezet, míg 10:45 fele realizáltam hogy nekünk bizony AMV-ket kéne néznünk a nagyteremben. Kis rásegítéssel bementünk, és néztünk amvket. “Imádtam” magam a német AMV-k alatt, Kevmaster, Warheart és Ingow cuccai… Azok a csodás videók, és ahogy a közönség kicsit sem élvezte őket.  Az orosz blokk jó volt, bár már mindegyiket láttam számtalanszor. A Magyarból meg a Banzájt akartam látni. Nagyon jól esett a nép reakciója, a videó elérte a célját. a tömeg megette. Ez jó, lesz még ilyen.

Azt hiszem ezt követően cosplay következett, de ugye az már évek óta számomra a “kit érdekel?” kategória, szóval elmentünk enni. Majd vissza, majd Velho és Andy és csatlakozott, majd kis rásegítéssel behatoltunk a forró és lüktető Pecsába. AMV versenyt nézni.

Jó volt, na. Legalábbis bőven jobb mint az eddigiek, alig volt videó amit untam, és olyan igazán gyengének éltem meg. A végeredmény kicsit elszomorított, nem értek vele egyet, de hát minden nem sikerülhet.

Továbbá volt részen újfent sok “anonymus rám köszön és én mosolygok” szituációra. Külön hálás vagyok Aylanák aki volt kedves és azonosította magát, így ő rá nem mint anon6-ra emlékszem vissza, hanem mint Aylára. Ami még mindig kicsit groteszk és személytelen, de nem baj.

És bla bla bla, nem tudom. Az idő telt, én meg úsztam a pohár tetején. Az első helyért kaptam oklevelet, egy szép 1/8-as babát, amire mindig is vágytam, mert annyira nagyon sztereotip otaku kellék, de mindig sajnáltam rá a pénzt. Meg Sogun Orgyilkos 2-öt, és Guild Wars próba verziót (:D). Ja és Chris odaadta a Berserk 5. kötetét, aminek nagyon örülök, mert tulajdonképpen ez volt az egyetlen dolog amit megvettem volna a Conon.
Köszi Chris, meg azért is.

Összességében egy nagyon kellemes Con-t tudhatok magam mögött.  Igen, ez a legjobb szó rá. Nem volt szélsőségesen jó (mint pl. a 2007-es SakuraCon), de nem is volt rossz. Egyszerűen kellemes volt, jól éreztem magam (amiről főleg az emberek tehetnek akikkel a napot töltöttem. Kösz srácok, egy élmény volt.), és végre nem keserű szájízzel távoztam.

Vasárnap meg nem tudtam lenni, de nem is baj.

Ja, és végre volt csomó NGE-s cucc amit vehettem volna, csak már bennem nincs egy szemernyi otaku életérzés sem, ami arra késztetett volna hogy erre szórjam a pénzem.

Mondjuk egy plüss Rei-t még mindig elfogadnék…

Ez egy ideig vicces volt, de tényleg. A második résznél megleptek az ismétléssel, a harmadikkal pedig semmi baj nem lett volna ha a végén Kyon végre elhívja Haruhit.

De nem, itt vagyunk a második szezon sokadik epizódjánál, és még mindig ugyanaz. Ez már nem vicces, ez már nem érdekes, ezen már a fangörcsök sem segítenek.

Mondjuk egy előnye tényleg van, így minden Haruhi rész 1,5 perces számomra.

[melodic power / symphonic metal]

Ez volt életem első (metal) lemeze. Tudni kell rólam hogy kölyökként megvesztem a fantasykért, és anno még a GY.U.-ért is (ma már nem annyira…), így amikor megkaptam ezt a lemezt oda és vissza voltam tőle. Az elmúlt 8 évben számtalanszor hallgattam végig, és még most is, a húszhoz már oly közel, pont olyan gyermeki lelkesedéssel csüngök minden hangon. Persze lehet hogy csupán azért, mert a dallam átszőtte a gondtalan ifjú éveim, és a nosztalgia már visszavonhatatlanul beleitta magát a zenébe. Ki tudja, és kit érdekel. Ha egy szigetre egy lemezt vihetnék magammal, én ezt vinném.

ilyen

Bonanza Banzai – Elmondatott

[synth pop / new wave]

Sokat tűnődtem rajta hogy ide végülis melyik lemezük kerüljön. Az egyértelmű volt hogy az én top5 hazai lemez listámon kell hogy szerepeljen Banzai, de az korántsem hogy melyik. Konkrétan az 1984, és az Elmondatott között vacilláltam. Az 1984 olyan opuszokat rejt mint az “Érinthetetlenek”, a “Nem érdekel”, és a “Szárnyas Fejvadász”, ám lássuk be, az Elmondatotton mégiscsak ott csücsül a 101-es szoba.

ilyen

Eleven Hold – Eleven Hold


[alternative rock]

Még a feloszlásuk előtt volt szerencsém a Szigeten elcsípni őket. Az volt életem első EH koncertje, és embertelenül szenvedtem hogy nekem ezt a szart kell hallgatnom. Viszont volt pár szám ami megtetszett, úgyhogy hozzájutottam a diszkógráfijához, és ez alatt a 3 év alatt rongyosra hallgattam őket… Az Eleven Hold tipikusan az a zene amit emészteni kell, hallgatni és szokni. Még a mai napig találok rajta számokat amik az adott pillanatig nem tetszettek, viszont az adott élet és hangulati helyzetben magukkal ragadnak.

ilyen

Isten Háta Mögött – A Kényelmetlen Lemez


[alternative metal / stoner rock]

Egyáltalán nem ilyen zenét játszanak, de ez a szám az abszolút favorit az albumról.

és még csak nem is ilyen a stílusuk, ennél jóval fémesebb, de ez a szám meg mindig rabul ejt.


Quimby – Ékszerelmére


[alternative]

ilyen

Az a baj a híres/hírhedt filmekkel, hogy az ember képtelen tiszta objektivitással szemlélni őket, van előismerete, előitélete, elvárásai.

Ebből kifolyólag pedig csalódni fog, a Cannibal Holocaust viszont többnyire egy pozitív csalódás volt.

Nem látom értelmét hogy leírjam miről szól, szóval itt egy rövid idézet a port.hu-ról.

“1979-ben négy dokumentumfilmes eltűnt a Dél-Amerikai dzsungelben miközben filmet forgattak a kannibalizmusról.

Hat hónappal később a New York Egyetem és a Pan American Broadcasting Co. kereső csapatot küldött az eltűnt filmesek után…”

Én szívem szerint kikerülném, mert a film szerintem nem erről szól, de lehetetlen, tehát:

a film brutális. Naturalista, kegyetlen, helyenként gyomorforgató. Engem ez nem igazán érdekelt, a film egyetlen pontján sem borzadtam el. A XX.század alkonyán születtem, a XXI.század hajnalán ébredtem tudatomra, és alakítottam ki a személyiségemet. Egy teknős kibelezése nem érdekel, egy nő bottal való megerőszakolása tényleg durva, de az internet korában élünk, láttam már durvábbat. A karóba húzás már évszázadok óta ismert, a hullák meg csak hullák, 10 évesen a friss hulla a villamos alatt azért jobban megrázott.

Számomra a megrázó inkább a kultrált embert brutalitása volt, a felvilágosult ember embertelensége, ám amennyire taszított a forgató csoport, lágalább annyira tudtam magamévá tenni a viselkedésük gondolati hátterét.

( Hiteles (dokumentum) film nem létezik, attól kezdve hogy az ember kamerára rögzíti a valóságot, az elveszíti minden realitását, a végeredmény nem más mint a rendező, az operatőr, és a vágó keze által újrateremtett műalkotás, ami maximum emlékeztet a valóságra. A laikus nézőt persze könnyű átverni, biztos sokatokkal megesett már hogy moziban, vagy más közös film nézés közben a partneretek a szereplőkről/cselekményről tett fel kérdéseket “Ezt vajon miért csinálta? / Úristen, megfogja ölni? / Szerinted hazudik?”. Abszolút komolyan veszik a filmet, átélik, beleélik magukat. Én pedig irigylem őket, sajnos én már gyakran inkább az olyanokon szoktam elmerengeni hogy milyen szépek a képek (There will be Blood, The last house left), mennyire idegesítő a vágás (CSI NY bármelyik epizódja), stb.

Ez pedig ha nem is ilyen ragozottan, de pont úgy igaz a dokumentum filmre is, a valóságot maximum a filmművész interpretációja alapján látjuk. )

A film lényege számomra a filmes-erkölcsöket, gondolkodást feszengető kérdések. Kell-e törekedni a valóságra, mennyit lehet feláldozni a művészet oltárán?

A kannibáloknak megvoltak a maguk szokásai, csak annyit ettek amennyi szükséges, megvolt egy több évszádazos rendszerük. Ezt a szisztémát rugta fel, gyalázta és gyilkolta meg (szószerint) az újvilág embere. A természeti ember képtelen felfogni barbár cselekedetei embertelen mivoltát. Ezzel szemben a nyugati filmesek tudatában voltak tetteik ocsmány és erkölcstelen eredetének, és talán ezt élvezték benne a legjobban.

“ I wonder who the real cannibals are. “

A film tehát csalódás volt, csalódás a brutalitás tekintetében, durvábban vártam. Viszont pozitív csalódás volt a film-élmény szempontjából, tetszett, érdekes volt, gondolkodásra késztetett.

Nem értem hogy az emberek miért vergődnek annyit a gyomorforgató filmek miatt, most nem csak erről van szó, épp a napokban szembesültem a ténnyel, hogy az általam szerfelett kedvelt Taxidermiát mennyien utálják. Túlkéne ezen lépni, egyik filmnek sem ez a lényege.

Ajánlom tehát a Cannibal Holocaustot azoknak akik bírják a képi kegyetlenséget, képesek rajta túllépni és mögé nézni.

7,5/10

Na de, a tárgyra térve:

Hallgassátok, nézzétek.

Részletes promo véleményezések bent.

Bakemonogatari
Elvont animunak néz ki, szép CGI van benne, esélyesen belenézek.

Blue Flowers
Hű. Nem.

Canaan
A packban 5 promo van csak ebből az animéből, gondolom nagy hype veszi körül. Az animáció és a character design tetszik, ezt is megfogom lesni.

Element Hunter

Öreg vagyok én már ehhez.

Juuden-chan
Magical girlös hardcore ecchi. Megvettek.

Kanamemo

Csak azért sem írom az hogy kawaii…

Viszont cutecore. Nézős.

Princess Lover
Harc, ecchi, maid-ek. Még több harc, még több ecchi, és még több maid.
Szívesen belenéznék, de magamat ismerve úgysem fogok.

Umi Monogatari
Tengeres, misztikus, átváltozós téma. Ha kiderülne hogy jó, akkor megnézném, egyébként nem érdekel.

Sora no Manimani
A promo fele nagyon nem tetszett, a másik fele végülis igen, Kicsit Haruhi életérzés, még jó is lehet.

Taisho Baseball Girls
Leszarom a baseballt, és ezen ez az anime sem fog változtatni.

Tokyo Magnitude 8.0
Hogy ez milyen jó amv alapanyag lesz…
Alap hogy nézős, remélem szép animációja lesz.

Umineko

Akarom, azonnal.